Jóbi Annamária: Egy nehéz mosoly

Úgy szorította lelkét,
könnyei végül bent ragadtak.
Szenvedő, szomorú szívéig
lassan, csillogón
lecsurogtak.
Ott leguggoltak
a puha lepedőre,
lüktető karcain szétfutottak,
sebeit szelíden lemosták
elterülve az érdes pirosban.
Kettőt dobbant akkor az űr,
nagy sóhaj szaladt a tüdőbe
és nevetéssé görbült a száj
megremegő ütemében.

------------------------------------------------
Minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás nélkül.
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles