-csak
haladjak
csak
meg ne haljak
csak vele érte megmaradjak-
szeretett
valakit
eljutott
hozzá
a
zárig a lakatig
ahol
lakik a vágy
ahova
szív is kell
ahol
kevés a máz
sok
kétség nyomán
osont
át
a
kibérelt szobán
de
félelmét is beengedte
szálkás
küszöbén
egy
feslő érzés
duruzsol
fülébe
sós
mesét:
,,megrajzolt
mosolyából
vetettél
téglát
koszorút
tűztél a félfára
ő
letépve tiporta át
hiába
mert a homályban
vakon
nőtt a láng
s két
kézzel ütötted
hited
ajtaját”
-csak
haladjak
csak
meg ne haljak
csak vele érte megmaradjak-
és
nőttek nőttek a falak
tövissé
értek az eltitkolt szavak
de a
vályogot már hiába meszelik
hol
kormos gerendát tartanak
telt
az idő gyászolt a nász
felépült
a kicsi ház
selymes
kertbe átfészkelve
beköltözött
a magány
élt
ott ki sem csomagolva
utcasorba
besimult
elfoszló
rongyában két lélek
két
felé rohant az út
napok
napok
éjek
évek
szürke
fényben lépő érvek
a
szemek tárgyakra tekintenek
eszik
a megkopott emlékeket
-csak
haladjak
csak
meg ne haljak
csak vele érte megmaradjak-
végül
magára maradt
ki
harcba szállt
kinek
szívet karcolt/fakasztott
ki
véle, érte hordta össze
ki
ásott és tapasztott
útra
kélt és nem hagyott
a
lehorzsolt festék alatt
csak
hazugságból felépített
rideg,
üres igazat
szögessé
deszkázta
fásulttá
tette a jövőt
labirintusba
rejtett szíveket
hogy
ne felejtse el soha
az
utána jövő:
élek,
de karmolok
éhezem
ne etess
szeretni
csak akkor fogok
ha
újra
ha
szeretni
megszülethetek
/ha
beenged még valakit
egy
későn érkezőt
imáiból
hímzik meg
ő
színeket kacag és ölt
kezébe
teszi kavicsait
hogy
szívet varrjon belé
dúdoljon
balzsamos dallamot
gyógyítson
életet reményt
tán
bekopog még valaki
a
Hozzá érkező
benne
leli meg otthonát
az
életre ölelőt
csendbe
fonja a kérdéseket
sóhajtva
omlik a pont és
újjászületnek
az udvar egén
a
haldokló csillagok/
------------------------------
Minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás nélkül.
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése